2008 tavaszán házasodtunk össze. Ősszel úgy döntöttünk, jöhet az első utódunk. :)
Nagy -nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a családalapításba. Mindenféle vitaminokat szedtünk, még egészségesebben étkeztünk, többet sportoltunk. Telt -múlt az idő, de a CSODA váratott magára.
Tavasz végén gondoltam egy merészet és elmentem egy alapos kivizsgálásra. Itt sajnos kiderült, hogy PCOS -em van. De a választott orvosom szerint ezzel csak egy dolgot lehet tenni, meg kell csonkítani a petefészkeimet. CSAK ÍGY érhető el, hogy újra beinduljon a peteérésem. Na, ekkor fordítottam hátat annak a bizonyos nőgyógyásznak...
A kezdeti elkeseredésemet felváltotta a düh. Nem igaz, hogy nincs más megoldás. A "gugli" a jó barátom, mondja mindenki... nosza rajta. Megtaláltam a www.pco-szindroma.hu oldalt, ahol nagyon sok hasznos információt találtam. Így találtam meg a jelenlegi orvosomat is, aki nélkül most nem feszegethetné egy kismanó a pocakomat :)
Megkezdődött a kezelésem: diéta, mozgás és Meforal szedése. Mire észbekaptam 13 kg -ot dobtam le magamról, elmúlt a depresszióm. Egyszerűen kicserélődtem!!!
Kb. fél év kezelés után beindult a peteérésem is. A biztonság kedvéért a nőgyógyászom Clostibegyt tablettát adott 2009. októberében, amitől két nagy "csinos" petécske érett meg.
Nem is húzom tovább... 2009. december 17-én kora reggel a fenti képen látható két csík miatt kelt fel a szomszédság... vagyis a sikításom miatt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése