A férjem ma reggel szembesített azzal a ténnyel, hogy lassan megszületik első csemeténk és még nem vezettem naplót. Pedig hatalmas nagy fogadkozásokkal kezdődött a várandósságom... Én majd minden nap naplót vezetek, minden héten pocakfotót készítek, stb. Sajnos vagy nem, de elszaladt sok -sok hét és néhány fotót leszámítva nem csináltam semmi olyat, amivel megörökíthetném kisfiúnk pocakban töltött 9 hónapját.
Ezt a blogot igazi családdá válásunknak bizonyítékául szánom, a sikereket, botladozásokat, esetleges bukásokat is megörökítve.
Az írásaimat egyelőre magamnak szánom emlékeztetőül, de ha valaki számára hasznos információkkal szolgálhatok, esetleg segíthetek, nagyon boldog leszek.
Két éve házasodtunk össze és elég kalandos úton jutottunk el odáig, hogy most 29 hetes kismamaként írhassak.
Hát akkor kezdjünk is neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése