Március 21-e nagy nap a családunk történetében. Reggel ültem a szőnyegen és a naptáramat nézegettem (már nem emlékszem, mit kerestem benne), mikor a kispocok egyszercsak a kezeivel elkezdte előre húzni magát (a lábait még nem használta, csak a két talpát összeszorította, mint egy kis fóka). A szemét le nem vette a naptáramról, koncentrált kegyetlenül az előrehaladásra. Sikerült is neki vagy 5 centimétert haladni, de ez is FANTASZTIKUS! Úgy el vagyok ragadtatva tőle!!!
Azonnal körbetelefonáltam a családot, hiszen elindult a kisfiam. Bevallom, pityorogtam is egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése