2010. szeptember 14., kedd

1 hónaposak lettünk!

Tratááááá! Tegnap 1 hónapos lett a kisfiunk!

4760 gramm és apa mérése szerint kb. 56 cm. Igazi pasis méretei vannak már a mi kis Csőrikénknek!

Születése óta még nem sok "tudománnyal" gazdagodott a kis drága. Napközben többet van fent és már nem csak úgy "néz ki a fejéből". Egyre inkább követi az árnyékokat a falon, nézegeti a szobája falán lévő figurákat, bámul ki az ablakon. Ezen kívül a szokásos "babás" dolgokat műveli: eszik. alszik és tojik rendületlenül. :)

Sajnos megértük mi is a hasfájós időszakot. Szerencsére nem minden nap jön rá a nagy fájdalom, így vannak kellemesebb perceink is. Hasfájásnál igyekszünk enyhíteni a kínjait: tornáztatjuk a lábát, simogatjuk a pocakját (szigorúan a babamasszázs szerint), Infacol cseppet adunk neki. Ez utóbbi aztán meghozza a hangos pukizást és a megkönnyebbülést.
Tudom jól, hogy nem szívódik fel a szervezetében, de akkor sem szívesen adom a Kispocoknak.

A szomszéd csaj szerint a Mecsek tea a legjobb hasfájásra (anyagilag sem olyan megterhelő). A védőnő szerint, ha nem szeretném, hogy elhagyja a szopizást, akkor ne teáztassam. A dokinő szerint az Infacol a legjobb. Szerintem meg túl kell élni minden ilyen fájdalmas napot...

Ezeken a "nehéz napokon" ölbebabásat játszunk, vagyis hurcikálom a fenekét és ölben altatom, szeretgetem.
Biztos 100-an ugranak most, hogy elkapatom a Kicsikét. Szerintem pedig egy ilyen pici babát nem lehet elkapatni. Főleg, hogy nyugodt napokon a kiságyában alszik és éjszaka is csak szopizni veszem ki a kiságyból.

De pár év múlva úgyis kiderül mennyire lett elkapatva. Végül is első gyerkőc... ő a "próbababa".

Eltűntem... megkerültem...

Eltűnésem legeslegfőbb oka, hogy 2010. augusztus 16-án 11:16 -kor megszületett kisfiam, Bendegúz. Hurrá -hurrá!

Csodálatos érzés anyának lenni! Ezt állíthatom komoly 1 hónapos anyaságom minden tapasztalatával. :)

Egy angyalkát kaptunk a Jó Istentől és szívünk minden szeretetével, aggodalmával igyekszünk megadni mindent ennek a pici fiúcskának. Soha nem képzeltük, hogy ennyi érzést kavarhat fel bennünk egy 3460 grammos, 50 cm-es kis jövevény. Édesapjával csak ámulunk -bámulunk és igyekszünk minden mozzanatát, rezdülését, illatát, hangját magunkba szívni.

Nézzétek milyen szép 1 naposan:

Kedvenc vers

Szabó Lőrinc
II. ÉBREDÉS
Különbéke (1935)


Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet… Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... – sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magma elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.